Szeged – 1. nap
2010 augusztus 1. | Szerző: Eduma
Vasárnap reggel indultunk, meglepően időben. Így 10re, zuhogó esőben Kecskeméten voltunk a Szórakaténusz játszóházban. A múzeum kertjébe belépve az első, amivel találkoztunk ez a szobor volt:
Gyerekek hamar bekapcsolódtak a kézműves programba: agyagtálat csináltak. Kicsit reménykedtünk, hogy az agyagtál elkészültéig az eső elunja az esést. Nem így lett, ezért kissé fagyos-bánatos kecskeméti séta következett.
Kenyérlángos
2010 július 24. | Szerző: Eduma
1 dl olajat, tejet, 0,5 kg lisztet, 1 ek. cukrot, élesztőport, 1 ek. sót bedagasztottam a kenyérsütőgépben, majd hagytam még kelni. Olajos kézzel tepsibe nyújtottam, tetejére bacont szórtam és sütőbe vele…
Ez az alaprecept. A mostaninál variáltam kicsit: a tésztába kevertem fokhagymaport és oregano-t. A tetejére csináltam egy csík hagymás és eg csík paradicsomos variációt is. A paradicsomokat megszórtam kakukkfűvel. Hivatalosan egyébként meg kellett volna kenni tejföllel, de úgy nem ízlik a csemetéknek, ezért kihagyom.
Nőnek a gyerekek
2010 július 24. | Szerző: Eduma
Lila hajat kapok a sok-apró-szétszórható részeket tartalmazó játékoktól, mert szerintem ezt kizárólag egy dologra használják gyermekeim: minél jobban beborítsák vele a lakást. (Kinga komment: “Ez nem igaz”). Ez ellen úgy védekezem, hogy az ilyen játékokat olyan magasra teszem, ahol én is alig érem el, vagyis a szekrény tetejére. Az egyik ilyen “áldozat” a torpedó. Az utóbbi időben viszont egyre többet tűnt fel, hogy bár én nem veszem le nekik, esténként mégis össze kell szedni a szétszórt darabokat és lábujjhegyen ággaskodva vissza csempészni a szekrény tetejére. A sokadik este után az egymásra pakolt székeket vagy más, a szekrény tetejének elérésre alkalmas építményt keresve a szememmel, kifakadtam: “KI az, aki mindig leveszi a torpedót?” Mire a nálam ötcentivel magasabb Bazsi fiam vigyorogva tornyosult fölém: “Én”
Kinga keksz
2010 július 24. | Szerző: Eduma
Hozzávalók:
75 g porcukor
150 g puha vaj
1 citrom
200 g finom liszt
2 evőkanál tej
piros ételfesték vagy málnaszörp
A porcukrot és a vajat habosra kell keverni, majd mehet hozzá a reszelt citromhéj, a liszt és a tej. (Mi a citromlevét is beletettük és én a liszthez odacsempésztem egy tasak főzős-vaniliás pudingport is) Jó alaposan össze kell gyúrni, kidolgozni, majd kétfelé kell osztani. Az egyik felét meg kell színezni az ételfestékkel vagy a szörppel. Mindkét masszát fóliába tekerve a hütőben kell pihentetni különben a vajtól nagyon ragad. Ez kb. fél óra. Utána először a fehér tésztát kell vékonyra kinyújtani (a recept szerint kb. 3 mm, Kinga kritikus volt és szerinte én nem annyira nyújtottam), majd a rózsaszínt is és a rószaszínt rá kell ügyeskedni a fehér tetejére. Mi úgy csináltuk, hogy sütőpapíron nyújtottuk ki mindkettőt és akkor csak rá kellett borítani a rózsaszínt a világosra. Feltekerni, majd megint kis hütő pihi, sütő előmelegít… A pihentett tekercset 5 mm-es szeletekre kellett vágni (azt hiszem, itt megint elbuktam és nem lett pont 5 mm-es) és forró sütőben megsütni.
Kinga hozzátette: 12-15 percig kell sütni
Nyaralás
2010 július 21. | Szerző: Eduma
Hétfőn a Vidámpark került terítékre. Nehezen indult. A 4 gyerek 5 féle játékra akart felülni. Ott, Akkor és Azonnal. És persze a Vidámpark is olyan, amilyen. De nem morgok. (Ma este 1/2 8-kor kihirdettem a gyerekeknek, hogy aki valami rosszat mond, az zálogot ad. A zálogot pedig házimunkával lehet kiváltani. Nem akarok zálogot adni, így is van elég házimunkám. Úgyhogy nem morgok 🙂
Néhány békés játék után, mint a századeleji körhinta, dodzsem, kanyargó rögtön belecsöppentünk a mélyvízbe. Egy épület mögül előbukkanva, ott állt előttünk a T-Rex-nek nevezett nagyragadozó. Andrisnak felcsillant a szeme, mert ez kellőképp forgó-pörgősnek bizonyult. A vidámparkban az anyai szeretet új értelmezést nyer, hiszen kiskorú gyermek csak felnőtt kísérővel vehet részt a forgás-pörgésben. Úgyhogy eltökélten felültünk. Számítottam némi kiszámíthatlan fordulatra, ezért az indulás után egy másodperccel becsuktam a szemem, hátha akkor megúszom hányinger nélkül. 5 mársodperc múlva kiderült, jobb lett volna, ha legalább egy menetet kivülállóként nézek végig. Sokkoló élmény, amikor fejjel lefele lógva jössz rá, hogy erre azért nem számítottál. Az elkövetkező óráknak tűnő – vélhetőleg másodpercekre – nem emlékszem. Mikor végre kicsit elcsitult az őrület és úgy tűnt, most már a békés megállás következik, óvatosan kinyitottam a szemem. És megint fejjel lefele lógtunk… Szerintem a tenyeremen keletkezett vízhólyagot akkor szereztem a kapaszkodás során.
Ezután szerencsére több sokkoló élményben nem volt részem, bár a szabad-esés-es tornyok nem voltak a kedvenceim. Andris és Kinga úgy ültek rajta és csevegtek a nem tudom hány ezer méter magasban (igen, tudom… ez csak költői túlzás), mintha egy kávéházban lennének. Én itt is alkalmaztam a korábban bevált technikát, amikor elindult a masina szemem becsuktam. Gyermekeim jókat kuncogtak rajtam, amikor megkönnyebbülten jóval a menet vége előtt szerettem volna többször is kiszállni. Vigyorogva közölték: “Még nincs vége”
Lézer dodgemeztünk, rendes dodgemeztünk, minden féle forgó-pörgőztünk. Végül is jó volt, nem sokkal záróra előtt jöttünk el. Azért azt nem írom ide mennyibe került ez a kaland, de Lackó, amikor meghallotta a befizetett összeget, közölte, hogy ennyiből egy érintőképernyős mobilt is vehettünk volna. Igaza volt (Bár csak nagyon egyszerűt 🙂
Tábor VB idején
2010 június 28. | Szerző: Eduma
Bazsi táborban van. Aggódó szülőként sms-ekkel bombázzuk, hogy mi újság. Már két nap eltelt, hogy semmi hírünk róla. Igazából tudjuk, hogy ez jó, mert ha baj lenne, már szóltak volna. És az az igazi, ha a táborban eszébe se jutnak a szülők. Na, de azért mégis… 🙂 Szombat este végre megérkezett a várva várt híradás, pontosan a következő szöveggel: “Este tábortűz. Mennyi lett a német-angol meccs eredménye?”
Fogorvos és egyebek
2010 május 4. | Szerző: Eduma
Laciékat fogorvoshoz viszik. Nagy az izgalom, aggódás, stb. Próbálom Lacit “lazítani” és kedvesen beszélgetni vele, a fel-le székben liftezést és barátkozást feleveníteni: “Emlékszel, amikor utoljára fogorvosnál voltunk?…MIt csináltál?” Helyzet-Érzékeny Balázs bátyó benyögi: “…Féltél…”
********
Vacsi. Örök harc, ha egy izgalmas músor közben szeretnék vacsorát tálalni, hogy bevihetik-e a TV elé. Nem szeretem, hiszek az együtt vacsorázunk-élményben, tehát a válaszom rendszeresen nem. A ma esti vacsoránál Bazsi roppant idegesítő volt. Amolyan kamaszos formában mindenre volt válasza. Egyszercsak betelt a pohár és közöltem vele: “Na, akkor most menj el az asztaltól” Mire ő, tányérját a hóna alá csapva: “Akkor ez azt jelenti, hogy bevihetem a vacsorát a TV-hez?”
Orchidea és kamasz-ságok
2010 április 17. | Szerző: Eduma
És a kamasz-ságok. Tegnap mint említettem volt, kis-kamasz rajzás volt nálunk. Ma reggel (reggel????? szombat hajnal 5 órát minek nevezzük? Brutális terror-időpontnak) arra ébredtem, hogy Bazsi telefonja ébreszt. Valamelyik vicces barátja beállította, és a telefon vigyorogva közölte velem a fent említett időpontban, hogy “jó reggelt, cicus”. Én pedig az álmosságtól ki se bírtam kapcsolni, bedugtam a párnám alá és reménykedtem, hogy a gyerekek még nem ébrednek meg, mert akkor vége a szombat reggelnek.
Eduma és költözés
2010 augusztus 8. | Szerző: Eduma
Mert van egy lányom, aki a KInga mellett Édua is. Rengeteget tud beszélni, ezért sokszor Édumának szólítom. Innen jött a blog neve, ékezet nélkül. De nőnek a gyerekek… És Kinga megreklamálta, hogy ő az Éduma. Jogos. Így sikerült új blogcímet találni és ott folytatom. Édua Kingának pedig megmarad a saját neve és nem bitorlom tovább 🙂
Ha esetleg kiváncsi valaki a folytatásra…
Oldal ajánlása emailben
X