Dulce de leche

2010 március 23. | Szerző: Eduma |

 Ma olyan gasztronómiai gyönyörökben volt részem… Délben, az éhség, álmosság, önértékelési válság legmardosóbb mélyén egy tanítványomtól kaptam tripla csokis muffint. Bármely szó szegényes lenne leírására… 🙂

Tegnap pedig családunkba érkezett egy nagyobb tétel sűrített tej konzerv. A recepteket böngészve találtam a címben szereplő desszertet. Az elkészítése roppant egyszerű: a sűrített tej konzervet két-két és fél órán keresztül forrásban levő vízben tartani. Persze a konzervet nem kell kibontani. Így a recept közlői óvtak attól, hogy esetleg felrobban az egész. Úgyhogy a két óra alatt családot – biztos, ami biztos- kitiltottam a konyhából. Persze a kommunikáció nem volt 100%-os, mert Kinga azt hitte az a cél, hogy felrobbanjon.

Az előírt idő eltelt, sőt a konzervek lassú lehűlését is türelemmel kivártam. Aztán kibontottam. Megkóstoltam. Lágy tejkaramella íz, krémes… Áááá… ezt nem lehet elmesélni. És abba hagyni sem. 

Hé, FérjUram…! Ha véletlenül még mindig olvasod a blog-om, kommentelj ide, hogy ne csak az én szavam álljon itt!