<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Eduma</provider_name><provider_url>https://eduma.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Eduma</author_name><author_url>https://eduma.cafeblog.hu/author/Eduma/</author_url><title>Dulce de leche</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Ma olyan gasztronómiai gyönyörökben volt részem... Délben, az éhség, álmosság, önértékelési válság legmardosóbb mélyén egy tanítványomtól kaptam tripla csokis muffint. Bármely szó szegényes lenne leírására... :-)&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Tegnap pedig családunkba érkezett egy nagyobb tétel sűrített tej konzerv. A recepteket böngészve találtam a címben szereplő desszertet. Az elkészítése roppant egyszerű: a sűrített tej konzervet két-két és fél órán keresztül forrásban levő vízben tartani. Persze a konzervet nem kell kibontani. Így a recept közlői óvtak attól, hogy esetleg felrobban az egész. Úgyhogy a két óra alatt családot - biztos, ami biztos- kitiltottam a konyhából. Persze a kommunikáció nem volt 100%-os, mert Kinga azt hitte az a cél, hogy felrobbanjon.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Az előírt idő eltelt, sőt a konzervek lassú lehűlését is türelemmel kivártam. Aztán kibontottam. Megkóstoltam. Lágy tejkaramella íz, krémes... Áááá... ezt nem lehet elmesélni. És abba hagyni sem.&nbsp;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Hé, FérjUram...! Ha véletlenül még mindig olvasod a blog-om, kommentelj ide, hogy ne csak az én szavam álljon itt!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>