Nőnek a gyerekek

2010 július 24. | Szerző: Eduma |

Lila hajat kapok a sok-apró-szétszórható részeket tartalmazó játékoktól, mert szerintem ezt kizárólag egy dologra használják gyermekeim: minél jobban beborítsák vele a lakást. (Kinga komment: “Ez nem igaz”). Ez ellen úgy védekezem, hogy az ilyen játékokat olyan magasra teszem, ahol én is alig érem el, vagyis a szekrény tetejére. Az egyik ilyen “áldozat” a torpedó. Az utóbbi időben viszont egyre többet tűnt fel, hogy bár én nem veszem le nekik, esténként mégis össze kell szedni a szétszórt darabokat és lábujjhegyen ággaskodva vissza csempészni a szekrény tetejére. A sokadik este után az egymásra pakolt székeket vagy más, a szekrény tetejének elérésre alkalmas építményt keresve a szememmel, kifakadtam: “KI az, aki mindig leveszi a torpedót?” Mire a nálam ötcentivel magasabb Bazsi fiam vigyorogva tornyosult fölém: “Én”